LIAH SZEMSZÖGE:
Az emberek szörnyülködve néztek rám, és egymásnak suttogtak mindenfélét, ahogy keresztül sétáltam az iskola folyosóján.
-Úristen!Ez az a lány, akiről Harry beszélt. - halottam, ahogy egy lány ezt súgta valakinek. Nyeltem egyet és megpróbáltam megkeresni Harry-t.
Megláttam Niall-t, aki ott állt, érzelemmentesen lefagyv, mint aki szellemet látott.
-Niall, hol van Harry? - kérdeztem, ok nélkül bepánikolva.
-A..a suli alagsorában - mutatott a lépcső felé.
-Miért? - kérdeztem remegő hangon.
Hirtelen megragadta a karom és a lépcső felé lökött. Mi a fasz?
Harry-t pillantottam meg, aki magához beszélt.
-Miért....miért nem adott egy esélyt? Valami baj van velem? Nem nincs velem semmi baj ő csak egy ribanc. - a hangja minden mondatnál egyre hangosabb lett, amitől libabőrös lettem.
Ahogy fel akartam menni, Harry megragadta a hajam és agresszívan magához rántott.
Sírni kezdtem ő pedig hangosan szitkozódott.
-Miért játszol a kibaszott érzéseimmel? Ez volt a terved te hülye kurva?
-Harry, állj! Ez fáj - sikítottam.
-Tudod mi fáj igazán? Ha összetörik a szíved. Most pedig én töröm el valamidet. - suttogta a fülembe, míg én sírtam.
Probáltam ellökni magamtól, de maga felé fordított a tekintete elsötétült. A lehelete szörnyű volt, mint valamilyen alkohol szaga. A szeme vörös volt és fényes, talán a sírástól. De miért? Mondtam neki, hogy időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt, miért teszi ezt velem?
-Mindent megtettem érted te, te kurva! - morogja - Egész éjszaka ébren maradtam veled, átsegítettelek azon az időszakon, mikor egy kibaszott senki voltál, egy vesztes, egy depressziós vesztes voltál. - kiabált rám, mire egyre jobban sírni kezdtem.
-Harry k..kérlek állj le. Mondtam, hogy csak időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt. - sírtam.
-Nem ribanc, elég időt kaptál. - mondta, gonoszan kuncogva.
A földre lökött és többször is a hasamba rúgott.
-Végre megadhatom neked, amit érdemelsz. - mondta.
Megfogott egy kést és bámulni kezdett.
-Harry ne! Kurvára megőrültél! - sikítottam.
-Van még valami, amit mondani akarsz, mielőtt elvágom a torkod? -mondta nevetve, a késsel a torkom felé közelített. Sírtam és sikítottam.
-Liah? - hallottam egy hangot - Liah kelj fel.
Felébredtem, kinyitottam a szemem. Ez csak egy undorító rémisztő álom volt.
Hirtelen megpillantottam, hogy valaki a széken ül és felsikoltottam.
-Kérlek ne ölj meg. - kiáltottam - Én nem..
-Shhh.. - az árnyék elhallgattatott, csak pár centire volt tőlem, de nem mozdult. Csendben maradt és én is.
-Liah ez csak egy álom volt. Én vagyok az, Harry. - mondta és felkapcsolta a lámpát.
-H..hogy jöttél ide? - kérdeztem, az egész testem remegett.
-Elfelejtetted bezárni a házatok ajtaját. - válaszolta. - Miért felejtetted el?
-Megpróbált megölni.... -suttogtam magamnak, ezzel témát váltva.
-Ki? -kérdezte kíváncsian.
-Te.
Az emberek szörnyülködve néztek rám, és egymásnak suttogtak mindenfélét, ahogy keresztül sétáltam az iskola folyosóján.
-Úristen!Ez az a lány, akiről Harry beszélt. - halottam, ahogy egy lány ezt súgta valakinek. Nyeltem egyet és megpróbáltam megkeresni Harry-t.
Megláttam Niall-t, aki ott állt, érzelemmentesen lefagyv, mint aki szellemet látott.
-Niall, hol van Harry? - kérdeztem, ok nélkül bepánikolva.
-A..a suli alagsorában - mutatott a lépcső felé.
-Miért? - kérdeztem remegő hangon.
Hirtelen megragadta a karom és a lépcső felé lökött. Mi a fasz?
Harry-t pillantottam meg, aki magához beszélt.
-Miért....miért nem adott egy esélyt? Valami baj van velem? Nem nincs velem semmi baj ő csak egy ribanc. - a hangja minden mondatnál egyre hangosabb lett, amitől libabőrös lettem.
Ahogy fel akartam menni, Harry megragadta a hajam és agresszívan magához rántott.
Sírni kezdtem ő pedig hangosan szitkozódott.
-Miért játszol a kibaszott érzéseimmel? Ez volt a terved te hülye kurva?
-Harry, állj! Ez fáj - sikítottam.
-Tudod mi fáj igazán? Ha összetörik a szíved. Most pedig én töröm el valamidet. - suttogta a fülembe, míg én sírtam.
Probáltam ellökni magamtól, de maga felé fordított a tekintete elsötétült. A lehelete szörnyű volt, mint valamilyen alkohol szaga. A szeme vörös volt és fényes, talán a sírástól. De miért? Mondtam neki, hogy időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt, miért teszi ezt velem?
-Mindent megtettem érted te, te kurva! - morogja - Egész éjszaka ébren maradtam veled, átsegítettelek azon az időszakon, mikor egy kibaszott senki voltál, egy vesztes, egy depressziós vesztes voltál. - kiabált rám, mire egyre jobban sírni kezdtem.
-Harry k..kérlek állj le. Mondtam, hogy csak időre van szükségem, hogy átgondoljam ezt. - sírtam.
-Nem ribanc, elég időt kaptál. - mondta, gonoszan kuncogva.
A földre lökött és többször is a hasamba rúgott.
-Végre megadhatom neked, amit érdemelsz. - mondta.
Megfogott egy kést és bámulni kezdett.
-Harry ne! Kurvára megőrültél! - sikítottam.
-Van még valami, amit mondani akarsz, mielőtt elvágom a torkod? -mondta nevetve, a késsel a torkom felé közelített. Sírtam és sikítottam.
-Liah? - hallottam egy hangot - Liah kelj fel.
Felébredtem, kinyitottam a szemem. Ez csak egy undorító rémisztő álom volt.
Hirtelen megpillantottam, hogy valaki a széken ül és felsikoltottam.
-Kérlek ne ölj meg. - kiáltottam - Én nem..
-Shhh.. - az árnyék elhallgattatott, csak pár centire volt tőlem, de nem mozdult. Csendben maradt és én is.
-Liah ez csak egy álom volt. Én vagyok az, Harry. - mondta és felkapcsolta a lámpát.
-H..hogy jöttél ide? - kérdeztem, az egész testem remegett.
-Elfelejtetted bezárni a házatok ajtaját. - válaszolta. - Miért felejtetted el?
-Megpróbált megölni.... -suttogtam magamnak, ezzel témát váltva.
-Ki? -kérdezte kíváncsian.
-Te.
Nagyon tetszik a történet, imádom, de tényleg. Annyi a bajom, hogy ritkán hozod a részeket :D ez a rész is király volt, gyorsan hozd a következőt! :D
VálaszTörlés